Házi
Válasszatok szimpatikus karaktert Ardáról. Bárkit, akinek az életében volt fontos esemény, katarzis, döntés stb... ami köthető a Szilmarilok eseményeihez, vagy GyUhoz, vagy Babóhoz stb...
Válasszatok szimpatikus karaktert Ardáról. Bárkit, akinek az életében volt fontos esemény, katarzis, döntés stb... ami köthető a Szilmarilok eseményeihez, vagy GyUhoz, vagy Babóhoz stb...
3 comments:
Oké..
Most vehetem elő a GYU-t, vagy lehet fiktív, de GYu-hoz, vagy akár benne is élhetett-volna karakter?
utolsó.
milyen hosszú komment fér ide? :D
Itt van, amit ígértem a sztroiból, majd átdramatizálom játszható jelenetté is, ha gondoljátok. :roll: (bár ha ezt hajlandó vki eljátszani :D)
"Végre, nagyon hosszúnak tűnő idő után nyílt az ajtó. Faramir lépett be. A lány felállt, várta, mit fog mondani.
– Melhín mondta, hogy itt vagy. Thalion hogy van?
– Már kicsit jobban. Néhány nap alatt kiheveri – felelte, majd kissé türelmetlenül hozzátette: – De Veled mi történt?...
Faramir fáradt arcán halvány mosoly jelent meg.
– Nem örült apám – mondta – de inkább szomorú volt már, mint dühös. Valahonnan megtudta, vagy kitalálta, hogy összefutottunk azzal az ork csapattal – itt egy futó pillantást vetett Thalionra. – Szemrehányást tett, hogy felelőtlenek voltunk, akár meg is hallhattunk volna. Sajnos, igaza van. – Elhallgatott, és lehajtotta a fejét.
– És?...
– Hogy minél hamarabb minél messzebb kerüljek Ithiliától, az ország belsejébe kell mennem egy kisebb sereget toborozni, mert Mordor seregei ismét mozgolódnak.
– Ez nem olyan szörnyű – mosolyodott el egy kicsit Thilanna. – Veled tartunk.
Faramir felnézett, de csak egy kis hallgatás után válaszolt. Látszott, hogy habozik.
– Thalion nem jöhet...
– Igaz – ismerte el a lány elgondolkozva, majd kis szünet után folytatta. – Ezúttal nélküle kell majd mennünk.
A fiú sem válaszolt azonnal.
– Azt gondoltam, mellette akarsz maradni, hogy ápold – mondta halkan, tőle szokatlan hangon. Thilanna azonban nem vette észre, zavarba jött, az ágy felé fordult, és megigazította a takarót. Hallgattak, majd a lány törte meg a csendet.
– Ha nem akarod, hogy veled menjek, mondd meg nyíltan – mondta csendesen, kissé remegő hangon.
– Dehogy is – lépett mellé Faramir. – Bocsáss meg, ha megbántottalak.
Elhallgatott, Thilanna kérdően nézett rá.
– Jobban örültem volna, ha nem akarsz jönni – mondta lassan, lesütött szemmel a fiú. – Apám megtiltotta, hogy Ti is velem tartsatok. Ez a legnagyobb büntetés nekem. Azt mondja, rossz hatással vagytok rám – folytatta keserűen. Felvetette a fejét, és izzott a tekintete. – Ez nem igaz, még én mondtam neked a szökésünk elején, hogy ne aggodalmaskodj, nem lesz semmi baj. Bocsáss meg, igazad volt, hogy nem kellene elmennünk.
– Én is éppannyira voltam részese, mint ti. Együtt terveltük ki, együtt indultunk és utána együtt élveztük.
– Csak te gondolkoztál előre, te mondtad ki először azt is, hogy vissza kell fordulnunk. – Elhallgatott, majd elcsendesedve folytatta. – Mindegy. Ami megtörtént, már megtörtént, nem változtathatunk rajta. De most apám parancsára egyedül kell mennem. Azt hittem, szereted Thaliont, azért ápolod olyan kitartóan, és saját akaratodból nem jössz majd velem.
Thilanna elpirult, és gyorsan újra elfordult. Csak állt, és sokáig nem tudott mit mondani.
– Én nem úgy szeretem Thaliont – felelte végül. – A barátom, és kötelességemnek érzem, hogy segítsek neki. Téged... vagy bármelyikőtöket ugyanígy ápolnálak. De veled szerettem volna menni. Ő most már jó kezekben van, és hamarosan felépül. Persze ha a városban maradok, ugyanúgy ápolom tovább.
– Ismét kérnem kell – fordította maga felé a fiú – bocsáss meg, ha megbántottalak. Tényleg nem akartam. Én lennék a legboldogabb, ha együtt mehetnénk... mindannyian. De nemcsak a fia, alattvalója is vagyok a helytartónak, így kétszeresen engedelmeskednem kell neki.
– Jobban szeretném, ha te feküdnél most Thalion helyén. Úgy nem küldhetne el az apád – mondta szomorúan Thilanna.
– Talán jobb lenne – bólintott Faramir. – Nekem mindegy, találjon ki bármilyen büntetést, veressen meg, zárasson börtönbe, szégyenítsen meg az egész város előtt, vagy bármi mást, csak velem lennétek ti – folytatta keserűen. – De bele kell törődnünk a megváltoztathatatlanba. Még jobb is, hogy mindjárt holnap kora reggel indulnom kell. Minél előbb túl vagyunk rajta, annál jobb.
– Mennyi időre mégy és pontosan hová? – kérdezte a lány.
– Körülbelül egy hónapra, arra a vidékre, ahol a Tumladen torkollik a Lossarnachba.
– Egy hónap... – mondta szomorúan Thilanna. – Túl fogjuk élni – tette hozzá, és megpróbálkozott egy kis biztató mosollyal.
Thalion közben megnyugodott, már nem hánykolódott álmában. Mélyen, egyenletesen lélegzett, és mozdulatlanul aludt.
– Menjünk – mondta Faramir. – Hajnal óta lovagoltunk, nekünk is jár egy kis pihenés."
Post a Comment